Szaisztok!
Szertném nektek leírni terhességem legszebb 9 hónapját!
2010.Áprilisban megtudtuk párommal hogy a szívem alatt hordom az élet talán legszebb csöpségét.Mi mindennél jobban örültünk az új kis jövevénynek,bár az én szüleim nem igen voltak a boldogságtól legmagasabb fokán mikor megmondtuk nekik a hírt.Persze egy kis idő elteltével ők is örültek a kis babócánknak.A család többi része szinte repkedett a boldogságtól,párom szinte a 9 hónapban a tenyerén hordozott.Ahogy kiderült hogy terhes vagyok kellett egy dokit választani akihez járunk és ha tetszik a hozzá állása a dolgokhoz és persze nekem is tetszik ahogy velem bánik és viselkedik akkor ő benne kell gondolkozni hogy ő segytse világra a Kincsünket.Hát az első vizsgálat igen furcsa volt számomra egy idegen ember elött megválni a ruháimtól föleg hogy nem is fiatal hanem középkorú férfi.Első gyerekes anyukaként nem igen egyszerűnek tünt a dolog.De félelmem ellenére semmi nem történt amitől feszélyezve éreztem volna magam.A doki megerősítettni a terseségemet(persze biztos ami biztos én még otthon 6 terhességi teszte megcsináltam hogy ne hogy vak lárma legyen)megmonta hogy akkora mint egy borso szem.Az első hónapokban engem is elért a hányás nem bírtam a különbőző szagokat illatokat,olyan ételeket kívántam amiket addig meg szem ettem.Jöttek vizsgálatok az ultrahang amit mindig úgy vártunk hogy láthassuk a pindurkánkat!=D Legjobban persze a tűtől és vérvételtől féltem a legjobban,mint szerintem minden nő.Akárhányszor voltunk ultrahangon soha nem fordult úgy a pindurkánk hogy láthassunk mijenre is redezzük be a gyerekszomát.Rózsaszín lesgyen minden vagy inkább kék. Már lassan ott voltunk hogy akkor neveket is kell választani,én ragaszkodtam hogy ha fiú lesz akkor Bence és a férjem nevét kapja másodiknak Pál.Párom mondta hogy akkor meg ő a lány nevet hagy válassza ki.Mondtam neki hogy jó de szappanopera neveket nem akarok a papír látni.Gondolhatjátok minden féle fura és kimondhatatlan nevek előkerültek a fejéből. Majd nagy nehezen megeggyeztünk,hogy ha lány akkor legyen Hajnalka és az én nevemet kapja majd másodiknak Erzsébet. Azért én reménykedtem benne hogy kisfiam lesz titkon már vásároltam is neki kék kis rucikat.=D Majd 7 hónapos terhesen elmentünk 3 D ulthangra hát ha ott megmutatja magát és tudjuk hogy rózsaszín vagy kék legyen a gyerekszoba színe.Hát ott megmutattam magát a Kicsi Manócskánk kisfiú mondta a doki!=D Férjem szemében megláttam az öröm könny egy csepjét!=D Büszke apuka ként ment végig az utcán és hívta a munka társait haverjait hogy fia fog születni neki Januárban.Egyre jobban közeledett a kiírt idöpontom.Egyre jobban kezdtem izgulni,Január 13-ára voltam kiírva de az utolsó ultrahangom megmonták hogy elég nagy baba mert 4200gramm körül van és 54 cm nek néz ki.Na nem kell mondanom hogy enyhén megijedtem hogy mekkora ez a gyerek én ő normálisan nem is fogom tudni megszülni.Vissza is mentem a dokihoz és kijelentettem hogy nem akarom a ygerekemt megszülni hüvelyen keresztül inkább legyen császáros.Ő erre ne aggódjon egy gyerek se maradt benn az anyukája hasában.!=D Ezzel asztán meglettem nyugatava.!=S Január 12-ére berendelt a doki a korházba hogy akkor most van ügyeletbe akkor menjünk a szülőszobára.Ennek úgy megörültem hoyg akkor már estére már a kezembe foghatom a ygerköcömet hogy csak na.Reggel 8-kor már a szülőszobában feküdtem folyt az Oxitocin és vártuk a fásásokat de nem akartak jönni délután 5 kor szolt az orvos hogy akkor vagy várunk még vagy inkább megcsászározzon.Én meg mondtam neki hogy nekem mindegy csak legyen már vágre valami eredménye hogy fenn vagyok a szülőszobán. Megkaptam az érzéstelenítőt a gerincembe persze nem zsibbadtam el még kaptam 1 et de az sem hatott így végig aludtam a fiam születését. Megszületett 2011.01.12.-én 17:35-kor 3950 grammal és 51 cm-vel. Már csak arra emlékszem hogy férjem benn van a kórteremben és meg köszöni hogy ilyen szép kis fiút hoztem neki a világra és megcsokolt. Teletek múltak a napok és végül 4 nap után haza jöttünk a kórházból.Azóta 3 hónaposak vagyunk és több mint 5 kilók.